2011. február 9., szerda

Életem külföldön

Elég régen történt, hisz nem vagyok naposcsibe már én sem.

1991-ben érettségiztem Szentendrén, de már nyolcadikos korom óta tanultam franciául, mert keresztszüleim Belgiumban élnek a mai napig és már akkor szerették volna ha megtanulnék franciául.

Érettségi után nekik köszönhetően szinte egész nyáron Brüsszelben voltam. Jókat szórakoztunk az unokatesómmal és természetesen tanulgattam a nyelvet. Ők kerestek nekem egy családot ahol "bébiszitterkedtem" a következő másfél évben. Ez az a család akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és többször voltunk azóta is Brüsszelben valamint Görögországban , mert ott van egy nyaralójuk. A hölgy amúgy görög a lánya aki már felnőtt most költözött ki Kanadába.

Visszatérve a külföldi életemre, mert arról akarok írni szuper volt, bár voltak nehézségek. A 90-es évek elején még elég nehéz volt "kint" maradni hivatalosan így nagyon sok magyar lány gyorsan keresett magának egy jó partit és férjhez ment csak azért, hogy ott maradhasson. Nekem ez egy kicsit erőltetett volt és főleg az, hogy bárkivel megismerkedtem és megtudta, hogy magyar vagyok rögtön az ágyba akart cipelni, mert a magyar lányok ilyenek. Velem rossz lóra tettek, mert én nem vagyok érdek ember. A kint létem alatt az sem volt igazán az ínyemre, hogy mindig is külföldinek néztek, nem érezhettem magam "otthon" pedig nem vagyok néger, arab illetve kínai.
A keresztszüleimmel és a fogadott családommal jól megvoltam ott nem volt probléma, de 92 karácsonyán hazajöttem és itthon jöttem rá mi is hiányzik nekem.
Így 1993 márciusában hazajöttem végleg. Nagyon sokat tanultam abból az időszakból és próbálom a családomat nyitottnak nevelni.

Ezen a bejegyzésen sokat ültem mire megszületett, Krinya késztetett a megírásra az egyik beírásával.

1 megjegyzés:

  1. Teljesen átérzem, amiről írsz, igen, ezt az idegen-érzést még hosszú évek múlva is nehéz levetkőzni... Elmúlni nem fog, csak meg lehet tanulni vele élni... persze minek, ha nem muszáj ;) Nekem nagy szerelmem volt Görögország, valami megmagyarázhatatlan vonzalom tartott itt, minden nehézség ellenére. De egy olyan országban, ami nem fog meg túlzottan, biztos nem tudtam volna elviselni ezt a helyzetet, még a jobb megélhetés reményében sem.

    VálaszTörlés