Megerkeztunk

Szerencsesen megerkeztunk vasarnap este 6 kor. Vegig vezettem a tavot egyedul es nem is faradtam el olyan nagyon.
Tegnap voltunk a Cinquantainer nel es megneztuk Waterlooi emlekmuvet is.

Diadaliv

Waterlooi emlekmu

Atomiom

Ide kirandultunk ma delelott es innen megyunk tovabb Gent be



 

Nagy feladat

Most egy pár napig nem valószínű, hogy net közelben leszek, de ha lehetőség lesz rá benézek. Hatalmas feladat áll előttem. Holnap hajnali háromkor indulok az anyukámmal és a húgommal Belgiumba autóval. Én fogok vezetni.
Ilyen még nem volt a házasságunk alatt, hogy egy hétre elutaznék a családom (gyerekeim és férjem) nélkül és olyan sem, hogy egyedül vezetném le ezt a távot kb:1300km
Jelentkezem ahogy tudok

A focista fiam

A fiam most 6. osztályos. Amikor elkezdett iskolába járni beírattuk az iskolai focicsapatba. Nagyon szerette és viszonylag ügyes is volt. Sokat gondolkoztunk, hogy keressünk  a közelbe egy egyesületet ahova elhordjuk. Szentendrén találtunk is , ahol 3 évet le is húzott. Azért írom így, mert nagyon jó kis csapat volt, de a vezetőség elég pénzéhes , ami a hangulatot elég szépen tönkretette. Az idén a tavaszi szezonban már a füves pályán nem tudtak focizni, de vízilabdázni elkezdhettek volna, mert térdig állt rajta a víz.
Az augusztusi szülői értekezleten szintén nem tudtak választ adni mi lesz a pálya sorsa, viszont annyi ígéretet kaptunk, hogy Tahiba elhordhatjuk a gyereket (Pomáz-Tahi:17 km), hogy nagypályán gyakorolhassanak. Azért nem mindegy, hogy 2 vagy 17 km teszünk meg hetente háromszor csak oda és még haza is kell jönni. A szülőin azt is közölték, hogy aki eddig volt az edzőjük azt kirúgták és másvalaki venné át a gyerekeket. Az új edzőről azt tudtuk, hogy durva és sokat káromkodik, így hát döntöttünk, ha már úgyis messzebb kell hordani nagypályás edzésre, akkor keresünk egy új egyesületet.
Többen összefogtunk és a leányfalusi  futball klubbot választottuk. Az edző szimpatikus, van hol edzést tartani:-), füves nagypálya, télen terem. Szemben a szentendrei egyesülettel ahol ha terembe kellett edzeni  külön kellett fizetni a bérleti díjat, és termet is néha csak Dunabogdányba tudtunk bérelni.

Összefoglalva:
Régi:                                                      Új:
tagdíj/hó: 6000Ft                                    tagdíj/hó: 4000Ft
távolság csak oda 17 km                          távolság csak oda 13 km
télen terembérlet: 3000Ft                        télen terembérlet: 0Ft
mez:csak NIKE lehetett :kb 10000Ft      mez:egyesület adja (tagdíj tartalmazza)

Ime a fiam PLMSZ adatbankjában lévő adatai

megemlékezés, Elvis Presley- My Boy, My Way

Lehet, hogy egy kicsit szomorú téma lesz a mai és nem is annyira idevágó, de ma ilyen napom van.
Édesapám, az idén volt 7 éve, hogy meghalt. Hirtelen halt meg, munkába menet. Szívinfarktusba. Nagyon nehéz volt megemészteni, főleg azért is mert csak 55 éves volt. Nagyon ragaszkodtam hozzá. 8 éves koromig nem volt testvérem ezért különleges viszonyom volt a szüleimmel. Sokat barkácsoltam apukámmal a kis műhelyében. Miután megszületettek a gyerekeim nagyon boldog volt mert a családban már nem csak lányok voltak hanem egy fiú unoka is. Nagyon szerette, de nem sokáig élvezhette a nagyszülősséget, csupán 6 évig. Nagyon kevés idő. Sajnos nagyon nehezen engedtem el magamtól. Sokszor álmodom vele, ami ezt jelzi. Ma akkor jutott eszembe amikor a YouTubon Elvis Presley-t néztünk, nagyon hasonlított rá fiatal korában. A kedvenc dalaim ezek

Nagy félelmem az, hogy előre megérzek dolgokat. Bután hangzik, de így van. Sokszor álmodok emberekkel, ismerősökkel, barátokkal akikkel másnap találkozok és ez néha félelmetes.

„Anyuci kicsi fia” kontra „apuci kicsi lánya”

van benne valami:-)

Majdnem minden ötödik – 21,5 százalék – vallotta, hogy sokkal több csínytevést néz el fiának, szemben a 17,8 százalékkal, aki több mozgásteret enged a lányának. A felmérésből az is kiderül, hogy az anyák nagyobb valószínűséggel örökítenek át pozitív személyiségjegyeket fiaiknak, mint lányaiknak. Csaknem a megkérdezettek fele – 48 százalék – mondta fiat “anyuci kicsi fiának”, míg mindössze egy harmaduk – 35 százalék – írta le a lányát, mint “apuci kicsi lánya”. A Netmums alapítója, Siobhan Freegard úgy véli: Két fiú és egy lány gyermek anyjaként kijelenthetem, hogy mégha minden tőlünk telhetőt meg is teszünk, nehéz mindegyik gyerekkel egyformán bánni.

Ez a felmérés egyfajta figyelmeztetés az édesanyáknak, hogy ne tegyenek különbséget a nemekben és a lányaik és fiaik viselkedésében és ne feledkezzenek meg egyikről sem. Bár a kérés óriási, de megvalósítható – állítják a kutatást végzők.
A szakemberek megoldásnak vélik, ha például a lánygyermeket is hagyják a szülők vonattal vagy építőkockával játszani, míg a fiúk is lehetőséget kapnak a konyhában való tevékenykedésre, nemcsak a garázsban élhetik ki magukat. Ezen túl arra buzdítják a szülőket, hogy ne csináljanak meg mindent a kislányok helyett, hagyják, hogy megküzdjenek a feladatokkal ők is. - Hagyjanak időt a probléma megoldására, így javul a lányok önbecsülése és fejlődik az önállóságuk is.

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/ ,Nők Lapja café

Ma így érzek

Fáradtan, kifacsarva, de már látom a fényt az alagút végén:-)

Egyik szemem sír a másik nevet

Sajnos a munkabeosztásom egyáltalán nem rendszeres, olyan értelemben, hogy nincs két egyforma nap a héten, amikor ugyanabban az időpontban dolgoznék. Nem minden hétvégén vagyok, itthon sőt egyáltalán nem biztos, hogy hétvégi napon szabadnapos lennék. Mindennek az a hátulütője, hogy nincs rendszer az életünkben. Ha nem estig dolgozom, akkor 5 óra után érek haza és neki látok valami vacsorát csinálni a családnak, de előtte eltüntetem az aznap felhalmozódott mosogatni valót. Gyorsan főzök, megterítek és eszünk. Miután mindenki jóllakott jöhet a pihenés, már akinek, nekem például irány a konyha és újabb mosogatás, de legalább a kajámat megeszik, amivel küzdök.

Ma lenne 70 éves

Nagyon szeretem a Beatles zenéjét, olyan megnyugtató, ehhez a számhoz pedig különleges érzések kötnek. Az esküvőnkön a házasságkötő terembe ennek a számnak egy részletére vonultunk be. Amit pedig most találtam a youtube-on az a születésem évében megtartott koncerten volt.

Mese a befőttesüvegről

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? Igen - volt a válasz.


Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.


A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. Az előadást a professzor így folytatta:


És most vegyék észre, hogy ez az önök élete! A kövek a fontos dolgok - a családjuk, az egészségük, a partnerük, a gyerekeik, a barátaik - ha minden mást elveszítenének, velük akkor is teljes maradna az életük.


A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkájuk, a házuk, az autójuk.


A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltik be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életükkel. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak Önöknek.


Fordítsanak figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságuk érdekében! Hívják fel a szüleiket! Játsszanak a gyerekeikkel!

Szakítsanak időt orvosi ellenőrzésre! Menjenek el a házastársukkal táncolni! Ápolják baráti kapcsolataikat! Mindig lesz idejük dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.

Kreatív blogger

Hihetetlen, hogy ez megtörténik velem, kaptam egy díjat a blogomra Krinyától aminek nagyon örülök.

A szabályokat idemásolom:

1: tedd ki a blogodba a kreatív blogger emblémát

2: válassz öt embert, aki véleményed szerint érdemes rá

3: írd ki a nevüket, és lapjuk linkjét (címét)

4: szólj nekik priviben, hogy feltétlenül nézzék

    meg blogodat, ahol szerepelnek

Nehéz dolgom lesz, mert már a kedvenceim mind ott sorakoznak a díjazottak között, de próbálkozom, de majd csak későbbi időpontban, amikor már még több blogot ismerek meg és olvasok. Addig is őrizgetem a díjacskát J

 

Bemutatkozás

Most, hogy nagyjából 2 hónapja írogatok, eljött az ideje, hogy egy kicsit magamról is írjak valamit.
Én egy középkorú nő vagyok, boldog házasságban élek férjemmel, és két gyermekünkkel akik 11 és 13 évesek.
Pest megyében lakunk, szerencsére kertes házban, ami a gyerekeknek nagyon jó. Van egy kutyusunk, akit Brúnónak hívnak, és a lányomnak egy cicája, aki pedig a Dió névre hallgat. Tavasztól őszig sokat járunk a telkünkre, Nagymarosra. Legjobban augusztus 19-én szeretek ott lenni, mert akkor a teraszunkról gyönyörködhetünk a tűzijátékban.
Férjemmel mind a ketten a kereskedelemben dolgozunk, ami néha elég húzós.
Görögország iránti vonzalmam 11 éves koromban kezdődött, amikor a történelmet kezdtük tanulni. Az istenek és mítoszaik teljesen megfogtak. Aztán a középiskolai történelem tanárnőnk olyan élvezettel mesélte el, hogy fedezte fel a történelem fontos helyszíneit autóstoppal, teljes biztonságban.
Ezek után 19 évesen elkerültem otthonról,(hogy felnőjek) Belgiumba, babysitterkedni. Keresztszüleim kint élnek és mindenben segítettek nekem. Találtak egy olyan családot ahol nem kellett halálra dolgoznom magam, de nem is kerestem sokat. Ez a család nagyon szimpatikus volt, bár csak ketten voltak, anya és lánya. Itt szintén erősödött a görög vágyakozás, mert ők görögök voltak. Én ugyan francia tudásért mentem ki Belgiumba, amit meg is kaptam tőlük, de akár görög tudásért is mehettem volna.
Két évet töltöttem el külföldön és utána hazavágyakoztam, mert nem szerettem állandóan kívülálló lenni, mint külföldi.
Helene-el és lányával, Mayával a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyik legnagyszerűbb nyaralásunkat nekik köszönhetjük, amit együtt töltöttünk el Rafinán 1998-ban.
Először 1995-ben léptünk görög földre, de az óta szinte minden évben megpróbálunk eljutni.
Szerencsére mára már a gyerekeinket is sikerült megfertőzni és ők is imádják Görögországot, így nincs vita a nyaralást illetően.
Hát most ennyit rólam rólunk