Most, hogy nagyjából 2 hónapja írogatok, eljött az ideje, hogy egy kicsit magamról is írjak valamit.
Én egy középkorú nő vagyok, boldog házasságban élek férjemmel, és két gyermekünkkel akik 11 és 13 évesek.
Pest megyében lakunk, szerencsére kertes házban, ami a gyerekeknek nagyon jó. Van egy kutyusunk, akit Brúnónak hívnak, és a lányomnak egy cicája, aki pedig a Dió névre hallgat. Tavasztól őszig sokat járunk a telkünkre, Nagymarosra. Legjobban augusztus 19-én szeretek ott lenni, mert akkor a teraszunkról gyönyörködhetünk a tűzijátékban.
Férjemmel mind a ketten a kereskedelemben dolgozunk, ami néha elég húzós.
Görögország iránti vonzalmam 11 éves koromban kezdődött, amikor a történelmet kezdtük tanulni. Az istenek és mítoszaik teljesen megfogtak. Aztán a középiskolai történelem tanárnőnk olyan élvezettel mesélte el, hogy fedezte fel a történelem fontos helyszíneit autóstoppal, teljes biztonságban.
Ezek után 19 évesen elkerültem otthonról,(hogy felnőjek) Belgiumba, babysitterkedni. Keresztszüleim kint élnek és mindenben segítettek nekem. Találtak egy olyan családot ahol nem kellett halálra dolgoznom magam, de nem is kerestem sokat. Ez a család nagyon szimpatikus volt, bár csak ketten voltak, anya és lánya. Itt szintén erősödött a görög vágyakozás, mert ők görögök voltak. Én ugyan francia tudásért mentem ki Belgiumba, amit meg is kaptam tőlük, de akár görög tudásért is mehettem volna.
Két évet töltöttem el külföldön és utána hazavágyakoztam, mert nem szerettem állandóan kívülálló lenni, mint külföldi.
Helene-el és lányával, Mayával a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyik legnagyszerűbb nyaralásunkat nekik köszönhetjük, amit együtt töltöttünk el Rafinán 1998-ban.
Először 1995-ben léptünk görög földre, de az óta szinte minden évben megpróbálunk eljutni.
Szerencsére mára már a gyerekeinket is sikerült megfertőzni és ők is imádják Görögországot, így nincs vita a nyaralást illetően.
Hát most ennyit rólam
rólunk 
Én egy középkorú nő vagyok, boldog házasságban élek férjemmel, és két gyermekünkkel akik 11 és 13 évesek.
Pest megyében lakunk, szerencsére kertes házban, ami a gyerekeknek nagyon jó. Van egy kutyusunk, akit Brúnónak hívnak, és a lányomnak egy cicája, aki pedig a Dió névre hallgat. Tavasztól őszig sokat járunk a telkünkre, Nagymarosra. Legjobban augusztus 19-én szeretek ott lenni, mert akkor a teraszunkról gyönyörködhetünk a tűzijátékban.
Férjemmel mind a ketten a kereskedelemben dolgozunk, ami néha elég húzós.
Görögország iránti vonzalmam 11 éves koromban kezdődött, amikor a történelmet kezdtük tanulni. Az istenek és mítoszaik teljesen megfogtak. Aztán a középiskolai történelem tanárnőnk olyan élvezettel mesélte el, hogy fedezte fel a történelem fontos helyszíneit autóstoppal, teljes biztonságban.
Ezek után 19 évesen elkerültem otthonról,(hogy felnőjek) Belgiumba, babysitterkedni. Keresztszüleim kint élnek és mindenben segítettek nekem. Találtak egy olyan családot ahol nem kellett halálra dolgoznom magam, de nem is kerestem sokat. Ez a család nagyon szimpatikus volt, bár csak ketten voltak, anya és lánya. Itt szintén erősödött a görög vágyakozás, mert ők görögök voltak. Én ugyan francia tudásért mentem ki Belgiumba, amit meg is kaptam tőlük, de akár görög tudásért is mehettem volna.
Két évet töltöttem el külföldön és utána hazavágyakoztam, mert nem szerettem állandóan kívülálló lenni, mint külföldi.
Helene-el és lányával, Mayával a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyik legnagyszerűbb nyaralásunkat nekik köszönhetjük, amit együtt töltöttünk el Rafinán 1998-ban.
Először 1995-ben léptünk görög földre, de az óta szinte minden évben megpróbálunk eljutni.
Szerencsére mára már a gyerekeinket is sikerült megfertőzni és ők is imádják Görögországot, így nincs vita a nyaralást illetően.
Hát most ennyit rólam
rólunk 
Szia!
VálaszTörlésKaptál egy kreatív blogger díjat, remélem elfogadod! A blogomban átveheted :-))