Na végre!!!!
Elég régen jártam erre és nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy bezárom a blogom vagy meghívóssá teszem de úgy döntöttem mégsem.
Valóban sok személyes jellegű dolgot írnék szívem szerint, hogy a családunk messze lévő tagja is még több mindent olvasson és lásson belőlünk, felőlünk, de más módon fogom ezt megoldani.
Na szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy mind azok akik irigyek ránk azoknak fogom megmutatni, hogy egyáltalán nem érdekelnek.
Találtam egy oldalt itt ami arról szól, hogy ne mindig a rossz oldalát nézzük a dolgoknak, tehát elkezdek egy kihívást ami 100 napig tart és az a lényege, hogy megtaláljuk a mindennapjainkban a jó dolgokat.
Fényképpel ha lehet, de ha nem akkor elmesélem itt.
Így ezen formán remélem vissza is tudok térni a blogom rendszeres vezetéséhez.
A tegnapi nappal kezdtem el így már van is egy fotóm (annak nem nevezhető, mert telefonnal készült) de a célnak megfelel.
Tegnapi napunk rövid története:
Ezt a kihívást az instagramon teszem közzé.
A kép azért készült, mert a hangulata nagyon nyugodt és kellemes. A kocsit elég messze tettem le a rendelőtől, hogy sétálhassak egy kicsit, ja meg ott nem kell horror összegű parkolódíjjat fizetni. Ahogy sétáltam visszajöttek a pillanatok a gimnáziumi éveimből amit itt töltöttem. Az illatok, érzések stb.. nagyon jó volt :-)
Ennyi volt a tegnap, remélem végig fogom tudni csinálni, szurkoljatok nekem.
Elég régen jártam erre és nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy bezárom a blogom vagy meghívóssá teszem de úgy döntöttem mégsem.
Valóban sok személyes jellegű dolgot írnék szívem szerint, hogy a családunk messze lévő tagja is még több mindent olvasson és lásson belőlünk, felőlünk, de más módon fogom ezt megoldani.
Na szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy mind azok akik irigyek ránk azoknak fogom megmutatni, hogy egyáltalán nem érdekelnek.
Találtam egy oldalt itt ami arról szól, hogy ne mindig a rossz oldalát nézzük a dolgoknak, tehát elkezdek egy kihívást ami 100 napig tart és az a lényege, hogy megtaláljuk a mindennapjainkban a jó dolgokat.
Fényképpel ha lehet, de ha nem akkor elmesélem itt.
Így ezen formán remélem vissza is tudok térni a blogom rendszeres vezetéséhez.
A tegnapi nappal kezdtem el így már van is egy fotóm (annak nem nevezhető, mert telefonnal készült) de a célnak megfelel.
Tegnapi napunk rövid története:
- szabadnapos voltam
- tanultam angolt (duolingo)
- konyhát takarítottam
- vasaltam
- anyukámat elvittem bevásárolni (nagyon fáj a lába, így elég nehézkes neki)
- chat-eltem a férjemmel
- Szentendrén jártam a tüdőszűrő leletemért (kell a munkáltatómnak)
- gyerekekkel elmentünk cipőt nézni pár cipős boltba, de nem találtunk semmi használhatót
- Bogi készül az angol vizsgájára (erről később bővebben írok
A kép azért készült, mert a hangulata nagyon nyugodt és kellemes. A kocsit elég messze tettem le a rendelőtől, hogy sétálhassak egy kicsit, ja meg ott nem kell horror összegű parkolódíjjat fizetni. Ahogy sétáltam visszajöttek a pillanatok a gimnáziumi éveimből amit itt töltöttem. Az illatok, érzések stb.. nagyon jó volt :-)
Ennyi volt a tegnap, remélem végig fogom tudni csinálni, szurkoljatok nekem.
