Előszületésnap

Szombaton megünnepeltük a kicsi fiam (12 éves lesz) születésnapját. Igaz, hogy csak március 2-án lesz igaziból, de most volt együtt a család egyik fele, szerdán majd a másik felével ünnepelünk egy kicsit:-)

az ünnepelt a tortájával

a torta a 12-es számmal

A vízhordó

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

de régen is hallgattam

Nélküled

Akárhányszor hallgatom ezt a dalt mindig libabőrös leszek

Életem külföldön

Elég régen történt, hisz nem vagyok naposcsibe már én sem.

1991-ben érettségiztem Szentendrén, de már nyolcadikos korom óta tanultam franciául, mert keresztszüleim Belgiumban élnek a mai napig és már akkor szerették volna ha megtanulnék franciául.

Érettségi után nekik köszönhetően szinte egész nyáron Brüsszelben voltam. Jókat szórakoztunk az unokatesómmal és természetesen tanulgattam a nyelvet. Ők kerestek nekem egy családot ahol "bébiszitterkedtem" a következő másfél évben. Ez az a család akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és többször voltunk azóta is Brüsszelben valamint Görögországban , mert ott van egy nyaralójuk. A hölgy amúgy görög a lánya aki már felnőtt most költözött ki Kanadába.

Visszatérve a külföldi életemre, mert arról akarok írni szuper volt, bár voltak nehézségek. A 90-es évek elején még elég nehéz volt "kint" maradni hivatalosan így nagyon sok magyar lány gyorsan keresett magának egy jó partit és férjhez ment csak azért, hogy ott maradhasson. Nekem ez egy kicsit erőltetett volt és főleg az, hogy bárkivel megismerkedtem és megtudta, hogy magyar vagyok rögtön az ágyba akart cipelni, mert a magyar lányok ilyenek. Velem rossz lóra tettek, mert én nem vagyok érdek ember. A kint létem alatt az sem volt igazán az ínyemre, hogy mindig is külföldinek néztek, nem érezhettem magam "otthon" pedig nem vagyok néger, arab illetve kínai.
A keresztszüleimmel és a fogadott családommal jól megvoltam ott nem volt probléma, de 92 karácsonyán hazajöttem és itthon jöttem rá mi is hiányzik nekem.
Így 1993 márciusában hazajöttem végleg. Nagyon sokat tanultam abból az időszakból és próbálom a családomat nyitottnak nevelni.

Ezen a bejegyzésen sokat ültem mire megszületett, Krinya késztetett a megírásra az egyik beírásával.