a történet vége

Nagyon nehezen született meg ez a bejegyzés, sőt voltak pillanatok amikor még meg sem akartam írni.
Kezdem az év elejével.
Szűz jegyben születettként én szeretem magam körül a szervezettséget és a tervezést, éppen ezért már év elején szeretem látni mi is lesz velünk (nyaralás, festés ha kell stb). Mivel a munkahelyemen is változások voltak kilátásban ott már a szabi idejét és mennyiségét illetően meg voltunk lőve. Az április végi Müncheni hosszú hétvégét is ötször mondtuk le és indultunk még is el akkor amikor szerettünk volna.
Ugyan ebben az időben az is kiderült, hogy állapotos vagyok aminek nagyon örültünk, hisz pár évvel ezelőtti orvosi megállapítás alapján nem lehettem volna az. Van egy endometriosis nevezetű betegségem ami meddőséget okoz, de szerencsére mégsem így történt.
Örültünk az új állapotnak és átalakítottunk mindent ennek megfelelően. A munkahelyemen is jól vették a dolgot, sőt pozitív csalódás is volt számomra, mert csaptak nekem egy "búcsú partyt" és annyi ember volt ott, hogy nem is gondoltam volna. Kaptam Tőlük ajándékot, vagyis a picur, nagyon jó érzés volt.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mikortól is maradjak otthon és abban állapodtunk meg, hogy a 12. terhességi hét lenne az ideális mert az a vízválasztó.
Közben a dokimtól és a védőnőtől kaptam az ívet a magas vérnyomás miatt éppen ezek okán a 10. héttől otthon maradtam. Kipihent lettem és a vérnyomásom is normalizálódott. Most már belátom, hogy a veszélyeztetett terhesség valóban az, mert én az voltam, több okból is (korom: 39 év, magas vérnyomás, volt endometriosis műtét, pajzsmirigy alul-működés ami már be van állítva de szedek rá gyógyszert és a munkahelyi történések)
Szóval egy szónak is száz a vége a 12 hetes genetikai ultrahangon derült ki, hogy a picurunk már nem él. Nagyon nagy sokk volt számunkra, azért is mert semmi jele nem volt (görcsök, vérzés)szerencsére a dokim gyorsan reagált és már másnap meg is műtött.
Ekkor nem tudtam róla írni és az eddigi posztokat is piszkozatba tettem, de mostanra talán eljutottam odáig, hogy lezárhatom.
A családomnak és barátaimnak nagyon sokat köszönhetek és igazából most látom azt, hogy van két gyönyörű egészséges gyermekem akik tökéletesek, (későbbi bejegyzés róluk folyamatban).
Így ért véget egy két hónapos tündérmese Déréknél ami folytatódik csak nem három gyerekkel hanem kettő kamasz laklival akiket imádok.